Már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt.

Hiszek a változásban, hiszem, hogy itt lesz, de azt is hiszem, hogy nem ma jön el. Ez az, amihez fájdalom, idő, türelem és kitartás kell. Mert az élet nem mindig olyan egyszerű. El kell döntened, hogy mi a fontos neked, és folyamatosan tenned is kell érte, de nem csak ma, holnap, holnapután, hanem minden percben és pillanatban, egészen addig amíg úgy érzed, hogy ez az, amit igazán akarsz. A győztes fegyvere a kitartás. Pont ezért hidd el, hogy Te is képes vagy rá, és képes is leszel!

Az élet, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet.

Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.

Boldogan belemosolyogtam minden szembejövő arcába, mert már nem érdekelt az, amit mondtak. Nem érdekeltek a vélemények. Nem véletlenül jönnek szembe, a lényeg, hogy mi csak menjünk előre, és ne foglalkozzunk azokkal, akik megakarnak akadályozni ebben. Azért vagyunk emberek, hogy mi magunk döntsük el mire van szükségünk, mik a céljaink, milyen emberek akarunk lenni. És ez az, amibe más még csak bele sem szólhat.

Mennyit érsz? 

Egy közismert szónok egyszer egy tanfolyamot indított, melyben egy 100 dolláros címletet a tartott a magasba. A teremben összesen 200-an ültek. Feltette a kérdést:

- Kinek kell ez a pénz?

Minden kéz a magasba emelkedett. Majd így folytatta:

- Egyikőtök megkapja ezt a pénzt, de előbb hadd tegyek meg valamit.

Összegyűrte a pénzt. Ekkor megkérdezte:

- Még mindig kell valakinek?

A kezek még mindig a magasban voltak. Így hát megismételte:

- És mi van, ha ezt teszem?

Ledobta a földre és cipője talpával beledörgölte a koszba, majd felemelte - gyűrött és piszkos volt.

- Nos, kinek kell még így is?

Még mindig az összes kéz a magasban volt. Ekkor ezt mondta:

- Kedves barátaim, most egy értékes leckét tanultunk. Bármi is történt a pénzzel, nektek kellett, mert az értékéből nem veszített. Még mindig 100 dollárt ér és annyi is maradt. Gyakran megesik életünkben, hogy eltaszítanak, földre dobnak, összegyűrnek, eltipornak. Ezek tények a mindennapi életünkből. Olyankor értéktelennek érezzük magunkat. De mindegy mi történt vagy mi fog történni! TE sosem fogsz veszíteni értékedből! Koszosan vagy tisztán, gyűrötten vagy simára vasaltan, TE még mindig megfizethetetlen vagy mindazoknak, akik téged mindenek fölött szeretnek. Életünk értékét nem az határozza meg, mit teszünk, kit ismerünk vagy hogy nézünk ki, hanem az, hogy kik vagyunk. Te különleges és értékes vagy! Sose feledd ezt!

Valami, amit megtanultam az élettől, hogy boldognak kell lennünk minden pillanatban. Mész az utadon, minél tovább jutsz, és ráfogsz jönni, hogy nem tart majd örökké. Napról napra közelebb fogsz kerülni a végéhez, és minden olyan pillanat felesleges kilométerré fog változni, amibe nem teszed bele a legfontosabbakat: az életet, a boldogságot, a szereteted.

Most te vagy az egyedüli igaz dolog az életemben. A legbiztonságosabb hely nekem, ott van a te karjaid között. Ott vagyok, és igazán érezlek. Azt, aki vagy, érzem azt is, aki én vagyok. Rád találok, ezért te is rám találsz, szeretlek, és te is szeretsz engem. Odaadom mindenem, cserébe megkapom én is mindened. Te vagy a legjobb dolog, te vagy, aki segít, hogy több legyek, mint aki most vagyok, és te vagy, aki miatt most is nagyon boldog vagyok.

Mindenki azt mondta nekem, hogy folyamatosan rossz döntéseket hozok, de szerintem nincs igazuk. A hiba az életünk része. 

Mit akarhat tőlünk a világ? Azt akarná, hogy ne vállaljunk kockázatot, menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk, és mindezt csak azért, mert nincs bátorságunk "Igen"-t mondani az Életnek? 

Én nem hiszem. Ha kell, száz rossz döntést is meghozok egymás után, elviselem a következményeket és a fájdalmakat, de közben mindig tudni fogom, hogy egyszer majd eljutok a száz döntés közül ahhoz az egyetlenegy helyeshez is.

Vannak pillanatok, amikor a gondok csak úgy jönnek, és mi nem tehetünk ellenük semmit. De mint mindennek, ennek is meg van az oka - és csak akkor fogjuk majd megérteni, amikor már legyőztük őket.

Mit akarhat tőlünk a világ? Azt akarná, hogy ne vállaljunk kockázatot, menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk, és mindezt csak azért, mert nincs bátorságunk "Igen"-t mondani az Életnek?

Én nem hiszem. Ha kell, száz rossz döntést is meghozok egymás után, elviselem a következményeket és a fájdalmakat, de közben mindig tudni fogom, hogy egyszer majd eljutok a száz döntés közül ahhoz az egyetlenegy helyeshez is.

Alig beszéltünk, s ha szóltunk egy-egy szót, halkan suttogtunk és a szívünk hallhatóan dobogott. Oly fenségesen komolyak voltunk, mint az égbe nyúló nagy hegyek és oly ártatlanok, mint az alvó gyermekek. A csókjaink holdfényből szőtt csókok voltak. És én úgy éreztem, hogy sohasem volt még a világon és nem lehet ezentúl sem soha a mienkéhez fogható boldogság..

- Tudod, hogy mi az egyedül helyes és illő dolog, mikor az ember azt hallja, hogy a barátjáról rosszat beszélnek? 

- El kell jönni hozzá azonnal, (...) úgy, ahogy én tettem. 

- Nem! Azt kell mondanod, hogy egy szót sem hiszel az egészből.

Ha meghalok, elszakad egy gyöngysor. A gyöngyök messze gurulnak, el, a tengerig, és befogadja őket a tengerfenéken nyugvó kagylók puha teste. Ki hozza fel gyöngyeimet, ha én már nem leszek? Senki nem tudja majd, hogy valaha az én nyakamon csillogtak.

Azt hiszem, az emberek szeretnek vissza-visszatérni a régi gondolataikhoz. (...) Nem mindig mi határozzuk meg, hogy mire emlékezünk, és mit felejtünk el. Olykor olyasmi jut eszünkbe, amire egyáltalán nem szívesen emlékezünk vissza.

Minden gyerek jó. Jó, ha jól érzi magát a világban, ha biztonságban van. Ha a szülei mosolyognak, ő is mosolygós. Ha feszültek, ő is feszült. Ha barátságosak, ő is barátságos. Ha nem őszinték, ha titkolóznak, ő is így tesz. Szomjazik a jó példára és a szeretetre. És, ha rosszul érzi magát, ha "rosszalkodik", a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy még jobban szereted. 

Nem a papír a fontos, hanem az elköteleződés, az a döntés, hogy a párom mellett tettem le a voksot, vele együtt akarok élni jóban-rosszban, és felelősnek érzem magam a kapcsolatunk alakulásáért, függetlenül attól, mennyi időre szól.

Ismered azt az érzést, amikor tudod, hogy valami nagyon jó dolog fog veled történni, amit semmi sem ronthat el, ami már nem változhat, és te még egy kicsit váratod, húzod az időt, hogy fokozd a pillanat csodáját? Ülsz és vársz, tudod, hogy csak rajtad múlik, mikor kezdődik el, de nem sietsz, mert tudod, hogy megvár, hogy át fogod élni, és ez az érzés megnyugtat.

Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem.

Megismerkedünk valakivel. Nem tudjuk miért, de mágnesként vonzódunk hozzá. A szemébe nézünk és elbizonytalanodunk. Találkoztunk már valahol? Zavartan kutatunk emlékeink között, de sehogy sem tudjuk hova tenni az ismeretlen ismerőst, mégis érezzük, valami összeköt minket.

Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek.

Ha keserű vagy, dühös, sajnálod magadat és képtelen vagy megbocsátani, mit gondolsz, hová jutsz el ezzel a viselkedéssel? Fordíts hát hátat a pesszimista hangulatnak, tankolj fel optimizmussal, töltődj fel hálás, cselekvő, együttérző vagy megbocsátó hozzáállással.