"Van, hogy olyannak képzeled azt, ami elmúlt, hogy nem szívesen emlékezel rá. 

és akkor elkopik, elhalványul, írnak erről dalokat - hamvadó cigarettavég, ilyeneket.

jobban szeretem, ha van múltam, és azt szeretem benne, hogy annyi van,

tényleg annyi, amennyit megírok magamnak."

Nevetséges, milyen nehéz feltenni egy kérdést, ha a válasz olyan sokat jelent az embernek.

Az járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé. Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni. Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam. Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a választ kaptam. (...) Te... csakis te.

Szeretlek. Soha senki iránt nem éreztem ezt, amit irántad érzek. Bárhogy alakuljon ezután, soha mással nem fogom ugyanezt érezni. Nem tehetjük meg nem történtté, ami az elmúlt években ért bennünket, de talán jobbra fordíthatjuk a kettőnk életét.

Mosolyokból élek, azokból, amiket kapok, kedvességből, amivel felém fordulnak, ölelésekből, (...) - amikbe néha belehalok, de viszem magammal.

Minden darabokra hullásnál ott a remény, hogy innentől minden megjavul, működni fog, mert van hozzá erőd. Valójában akkor van a legtöbb erőd, amikor darabokban vagy, hiszen onnan nincs vesztenivalód. Akkor még tökéletesen érzed, hogy milyen padlón lenni, így már nem is olyan félelmetes - úgyhogy lehetsz bátor. A padló azzá is tesz.

Liebster blog díj!

Ezúttal megszeretném köszönni, Petrának http://libenyipetra.blogspot.hu/ hogy megkaptam tőle ezt a díjat!:) 

Szabályok:

1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!

2.Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!

3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)

4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!

5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!

Petra kérdései: 

1. Hiszel az univerzumban?
Hiszek benne, mert az univerzumnak terve van velünk. Igaz, hogy nem mindig játszik tisztességesen, gondolom mindenkinek ismerős, mikor már azt hinnénk, mindent elterveztünk, az univerzum csavar egyet a dolgokon, na igen.. de amikor beleszeretünk valakibe, úgy érezzük, hogy az egész univerzum mellettünk áll. Úgy, hogy sose adjátok fel, és teremtsétek meg a saját kis univerzumotokat. 

2. Szerinted van fiú lány barátság?
 IGEN IGEN IGEN! Még, jó hogy létezik, van hogy a fiú barátaimhoz közelebb érzem magam, mint egy lányhoz. Ha megbánt egy fiú, akkor ugyanúgy, jobb érzés elmondani egy azonos neműnek, mert mégis csak fiú. 

3. A céljaid elérésében mi motivál téged?

 Hogy, végre elérjem a célomat, és annak ellenére hogy valahányszor megtörök NEM fogom feladni. 

4. Mit jelent Neked a szerelem?

Nem azt, amikor lát valaki rólam egy - két képet facebookon, de nem tudja megmondani, hogy hány anyajegy van a nyakamon. 

Amikor, hallja az ének hangomat, de sosem hallott még beszélni, nyafogni, hisztizni, sírni. Lehet, hogy szerinte jók a ruháim, de nem tudhatja, hogy nem-e a turiból vannak. 

Lehet, hogy tetszik neki a stílusom, de nem tudhatja, hogy váltogatom-e őket naponta. 

Lehet, hogy ha meglát kirittyentve, a telefon fülkének nekidőlve, de sosem látott még mackóban rohangálni idegesen a lakásban, elkenődött sminkkel mosdatlanul. 

lehet, hogy nem számít a súly, de nem tudja megmondani mekkora a hasam. A szerelemben nincsen sem szégyenkezés, sem tartózkodás, a szerelem két ember közös tulajdona, akik közt nincs semmiféle korlát vagy büszkeség, mert ami az egyikkel történik, az történik a másikkal is, mert minden érzésük, minden mozdulatuk,testük és lelkük minden rezzenése KÖZÖS.

5. Kedvenc helyed?

Talán nincs is kedvenc helyem, vannak helyek ahova szeretek menni, de nekem a helyszín sosem számított, inkább a kivel kérdés foglalkoztatott jobban:)

6. Hogyan látod magad a jövőben?

15, vagy 20 év múlva? 

Remélem sikerül elérnem, hogy egész életemben embereknek segítsek, hogy tudjak változtatni az élet módjukon, a kapcsolataik javításán.. és rajtuk!:)  Egy két lábon járó, szeretet szolgálat szeretnék lenni! 

7. Ki a példaképed?

Az, anyukám ♥

8. Mi az ami mindig felvidít?

Ha reggel rossz kedvűen kelek, akkor mindig boldoggá tud tenni az öcsém, mert hallom ahogy azt kiabálja, " leppe, leppe " ami persze lepke, csak még nehezen megy neki, de legalább fülig érő mosollyal örül neki, és mindig rájövök hogy az apró dolgoknak is érdemes örülni. És hát amikor megölel, és azt mondja " szeletlek léta " az felbecsülhetetlen!:) 

9. Kedvenc idézet?

Már az elejétől fogva, ezen a kérdésen gondolkozom.. és 5-6 perce a 9. kérdést bámulom, rengeteg idézet van amit szeretek, imádok. Olyan ami tanít valamire, amitől megváltozik a véleményem. Minden idézet, jó valamire, és valaki számára. Ami a legközelebb áll hozzám, az pedig így hangzik: " Ami nem öl meg, az megerősít." :)

10. Ha egy napra valamelyik sztár bőrébe bújhatnál, ki lenne az?

Bármilyen bután is hangzik, de még szerencse, hogy úgy hangzik a kérdés, hogy egy napra, mert sztár egy napnál többet nem akarnék lenni. Hogy kinek a bőré bújnék, ez pedig rejtély, sosem gondoltam erre, mert nem vágyok rá. 

Kérdéseim: 

1. Mi az álmod? 

2. Mit jelent számodra a barátság? 

3. Mit jelent neked a se veled - se nélküled érzés?

4. Úgy gondolod, hogy a mának élsz? Miért nem? 

5. Boldog vagy jelen pillanatban? 

6. Mi az amit megváltoztatnál az életedben? 

7. Miért kezdtél el blogozni? 

8. Ha megnyernéd a lottót, mi lenne az első 5 dolog amire költenél? 

9. Hiszel a feltétel nélküli szerelemben?

10. Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy " lennél-e a barátja önmagadnak" mi a válasz? 

Nem nagyon szoktam olvasni másoknak a blogjait,ezért most bajban is vagyok, elég kevés olyan blog van ami közel tud állni hozzám.. de akiket megjelölök, megérintettek az írásukkal!
Jelöltek:

www.csabyblog.wordpress.com http://talpam.blogspot.hu/ http://pocukormokus.blogspot.hu/ http://iamjustmia.blogspot.hu/ http://uzenetanegyfalnak.blogspot.hu/ http://zikazso.blogspot.hu/

Mindegy, hogy most múltál ezer, vagy tavaly nyáron töltötted be a tizenhatot, a szíved mindig le fogja győzni a józan eszedet.

Nem baj, ha fáj. Fájjon csak. Szakadjon ki a szíved, érezd, ahogy darabokra tépik, de ne merülj el benne. Tudd, hogy mikor kell nemet mondani az önmarcangolásnak és felállni: tovább menni, mert mások várnak. Szükségük van rád, és nem állhatsz meg. Érezned kell, ha fáj, át kell élned, de tudnod kell, hogy hol van a határ. Hogy mikor kell felállnod és magasról tenned a körülményekre. Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. Rakd mellé a szíved, higgy magadban, és ha ezt mások is megteszik érted, mert szeretnek, nem lesz lehetetlen.

"Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam, a bizalmat. Spontán bizalom, amikor két ember úgy találkozik, mintha beléjük csapott volna a villám. A bizalmat megjátszani nem lehet, mint ahogy nem tudod az alázatot "csinálni". Az vagy van, vagy nincs. Szeretlek. Azt állítom, hogy fontos az érzelmek kimondása. Tudom messze vagyok a tökéletestől és nem tudom valóra váltani a kívánságaid, nem ígérhetem neked a csillagokat.. Nem fogom feltekerni a rádiót "Baby Te vagy a nagy Ő"-t dalolva, néha olyat mondok majd amit nem akarok, és tudom védem a szívem, messze a külvilágtól. De sose kérdőjelezd meg, hogy mit érzek. Őszintének lenni néha igencsak zűrös vállalkozás, de megéri. Minden hibáddal, és idegesítő tulajdonságoddal együtt mégis szeretlek. Mindketten találhatnánk szebbet, jobbat, de azt akarom tudni, hogy te mire vágysz. Hát nem kész őrület, ha lecsap rád a szerelem?" [saját.]

Tudod mi a legrosszabb egy szakításban? Az, hogy tulajdonképpen nem öl meg, mint egy szívlövés vagy egy frontális ütközés, pedig konkrétan egyenlő lenne vele. Mikor a sok szeretlek után, az édes kis szavak után azt kapja az ember, hogy sohasem szerettelek, azonnal meg kellene halni, helyén való lenne. Ilyen mély fájdalom után nem volna szabad felébredni és tépelődni a saját vakságunkon. Valahol biztos tudtam, csak féltem észrevenni az igazságot. A félelem viszont hülyeség, nagyjából mint a szerelem. Most megint ott tartok, hogy nem akarok szerelmes lenni. Az utolsó puszi a szájra, fáj az arcon, heget hagy és szinte ég. Oly annyira, hogy tátongó üresség van benned. Szíved, lelked tele kérdésekkel, annyi mindent kérdeznél, millió kérdés mit feltehetnél és mégsem teszed, mert még a levegő vétel is fáj, nem hogy egy épkézláb kérdés amit összeszedhetnél magadban. Nem értem miért, tényleg nem értem megint mi volt ami nem volt a helyénvaló. Rosszabb mint bármi más.. És ezek után hinni abban, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy a szeretete visszavezeti hozzád. Nem volt se megoldás, se magyarázat, csak iszonyatosan gyötrő percek, csak álltam ott szótlanul. Hogy hogyan lehet ilyen szomorú és érthetetlen vége? [saját.]

Ahogy telnek a napok nélküled, annál inkább közelebb érzem magam hozzád. Minden nap arra jövök rá, hogy én veled akarok lenni. Nem akarok semmi különöset csinálni, csak veled lenni. Csak téged nézni, oda bújni hozzád, és megnyugodni. Tudni azt, hogy már nincs mitől félnem, velem maradsz. Szükségem van rád, aki kell az kell, nem azért kellesz mert olyan vagy amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. Néha, amikor épp ne gondolnék rád, kétségbe esem, nem is akarlak talán elfelejteni. Aztán egyik pillanatról a másikra, megjelensz a gondolataimban, és a szívem szakad meg. Azt akarom, hogy mellettem legyél, nem tehetek róla. Ahogy beszéltük, hogy mindig lesz helyem a szívedben..A hiányod lassan, már olyan intenzív, hogy szinte már pótol. Minél inkább felejtenék, annál többször gyötör a tudat, hogy útjaink ketté váltak. Nem tudtam elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek rá megfelelő szavaim. Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Leginkább attól félek, hogyha sikerül is egyszer túl lépnem rajtad, minden emberben téged foglak keresni. Utánozhatatlan és pótolhatatlan vagy, és megijeszt a tény, hogy hiába kereslek, nem talállak majd.

Már csak monoton nyelem a kávét, és várom a napot mikor újra fogod a kezem. Most minden olyan más lett, erősebb, jobban kötő.. szerelem. Talán mert teljesülhetetlen, mert Te nem jössz, csak Én várlak. [saját.] 

Igen. Nehéz. Rohadtul nehéz, de megéri. Megéri minden egyes könny, minden fájdalom, az, amikor térdre rogyva zokogsz, mert úgy érzed, már nem megy tovább. Mindig megy. Mindig van tovább, leginkább akkor, amikor nem hinnéd. Csak menj. Ne csalj, gyakorolj, lépkedj megállás nélkül, de soha ne add fel. Túl könnyű lenne, és igen.. Az nem is élet, amit feladsz. Az valami, amit kaptál, de nem éltél vele – és az tudod luxus.

Oda kell, hogy figyelj rám. Szeretned kell, éreznem kell, mert másképp nem tudom visszaadni neked. Azt, ahogy rám nézel, azt ahogy hozzám érsz, mert ha nem érzem, hogy szükséged van rám, nekem sem lehet rád szükségem, vagy ha lesz is, csak fájni fog - az meg kinek kell..

Annyira gyönyörű vagy (...) ! Úgy értem, ez a szó, hogy gyönyörű, ki sem fejezi igazán, legfeljebb egyfajta felszínes módon, ami csak a külsőről szól, és nem igazán hatol le a valódi, teljes mélységére annak, amit én a gyönyörű alatt értek.

Felkeltem azzal az érzéssel, hogy az eddig életemet már eltemethetem bárhová ahova akarom, nem kell sajnálom, mert ezek után minden jobb lesz. Jó lesz, ami most fog jönni. Talán ezt hívják lelki erőnek, és én megtudtam milyen erősnek lenni.

A lelkifurdalás szó szerint a lelket átfúró fájdalom: ezt éljük át, mikor ilyet érzünk.

Mindannyiunknak vannak sérülései, ilyenek vagy olyanok. Hogy is ne lennének? Máskülönben mindenki tökéletes volna körülöttünk: szüleink, testvéreink, szomszédaink. Egyetlen kérdésen múlik majdnem minden: hogyan válaszolunk a lelki sérülésünkre? Bevalljuk-e vagy elnyomjuk? Hogyan határozza ez meg másokkal való kapcsolatainkat? Néhányan bevallják a sérüléseiket, és megpróbálják oldani; mások azzal töltik az életüket, hogy más sérülteknek segítenek; és vannak olyanok is, akiknek egyetlen célja az, hogy minden további egyéni sérülésnek elejét vegyék - bármi áron. Ők a könyörtelenek, akiktől óvakodni kell.

Egy pillanatnyi öröm vagy bánat is megtanít arra, hogy az idő képlékeny. Vannak érzelmek, melyek felgyorsítják, mások lelassítják; néha úgy tűnik, hogy elveszett - mígnem egyszer csak tényleg elvész, és soha nem tér vissza.

.

Nem tudom, hogy hogyan csináljuk majd végig. Hogy látlak-e valaha újra. Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami nem kophat el. Amit nem fest feketére semmilyen tinta. Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes pillanatban éreztünk, ahogy megláttuk egymást.

.

Azt hiszem túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért.

.

Nincs, ami jobban fáj, mint a másik érdektelensége. Hogy többé nem látod a szemében azt az embert, akit ismertél, nem érzed a hangjában a tónust, amit megszerettél, az érintése üres, hogy lefagy tőle a szíved, a lelkét pedig hiába kergetheted, nem éred már utol soha.

.

Tudod, hogy mit érzek? Figyelj, mostanában nagyon nehéz napjaid voltak. Úgy érzem, én igyekeztem közel maradni hozzád. Próbáltam megvédeni a kapcsolatunkat. Ragaszkodtam kettőnkhöz - miattad. Nem miattam! És ez most tényleg nem arról szól, hogy van-e valaki más. Hanem rólam! Szeretlek... mindig is szeretni foglak! De napok teltek el tartalmas beszélgetések nélkül, és annyira hiányoztál,de amikor rájöttem erre, rajtad nem látszott, hogy hiányzom. És aztán...egy nap arra ébredtem, hogy már csak annyit akarok, hogy ne hiányozz többé.

.

Azt is meg kell tanulnod h olyat szeress, akit nem érdekel az, hogy mit érzel, és nem úgy néz rád, ahogy szeretnéd. Borzasztó, nehéz, fájdalmas, de valójában a legjobbat teszi neked, mert saját magadról tanít. Leckéztet, hogy mennyire vagy fontos magadnak, hogy mit gondolsz valójában arról, aki vagy: elég vagy? Ugyanis egyetlen elutasítás elhitetheti veled, hogy kevés vagy, közben meg egyszerűen nem jó ajtón kopogtatsz. Tudd, hogy mennyit érsz, tudd, hogy mit engedj be, de merd megnyitni a szíved. Még mindig jobb egy hatalmasat koppanni, mint érzések nélkül élni éveken át.

.

Add meg az esélyt neki, hogy szeressen a maga módján, úgy, ahogy ő tud, úgy, ahogy neki megy. Onnantól, hogy elengedsz minden görcsösséget, elér hozzád az, amit ad, és érezni is fogod azt, amit kapsz ahelyett, amire vágysz. Idővel pedig rájössz: ez bőven elég. Egyébként meg lehet, hogy ez már jóval több, mint amit adni képes, szóval csak hagyd. Tedd félre a görcsösséget, a vágyat, hogy szeressen, jobban, úgy, ahogy te őt, ugyanis nem tudhatod. Lehet, hogy nem is lenne elég, ha úgy szeretne, ahogy azt te várod, vagy ahogy te szereted. Lehet, hogy amit ő tud adni sokkal több, mélyebb, másabb, valami olyan, amit elképzelni sem tudtál eddig. Ha hagyod, hogy adjon, mindent meg fogsz kapni. Ne korlátozd elvárásokkal, és rájössz, igazából mindig azt kapod mindenkitől, amire épp szükséged van.

.

Nevetséges, hogy mennyi meggyőző okot találunk arra, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy szeressük a másikat: félünk a szenvedéstől, attól, hogy egy napon majd elhagynak bennünket. Pedig mennyire szeretjük az életet, holott tudjuk, hogy egy napon elhagy bennünket.

.

Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.

.

Ha az emberek az áldozat szót meghallják, megrémülnek, hogy valamitől meg fogják fosztani őket, hogy fel kell adniuk valamit, ami nélkül nem tudnak élni. Az áldozat számukra veszteség, hisz a mai világban minden a miénk lehet. De én úgy vélem, hogy az igazi áldozat győzelem, mert kell hozzá a szabad akaratunk, hogy lemondjunk valamiről vagy valakiről, akit szeretünk, valamiért vagy valakiért, akit jobban szeretünk önmagunknál. Nem fogok hazudni, ez hazárdjáték. Az áldozat nem törli el a veszteség fájdalmát, de a keserűség elleni csatát megnyeri. A keserűség ellen, mely beárnyékolja mindazt, ami igazán érték az életünkben.

.

Mivel nem tudjuk, hogy mikor fogunk meghalni, úgy gondolunk az életre, mint egy kimeríthetetlen kútra. És mégis, minden csupán néhány alkalommal történik meg, és tényleg nagyon ritkán. Hány alkalommal fogsz emlékezni egy bizonyos reggelre a gyermekkorodból, egy reggelre, ami olyan mélyen a része a létednek, hogy el sem tudod képzelni az életed nélküle? Esetleg négyszer, ötször? Talán még ennyi sem. Hány alkalommal fogod a holdtöltét látni? Talán húsz. És mégis az egész végtelennek látszik.

.

A felnőttek mániája a "majd", "egyszer", "meglátod" stb... Mi lenne, ha mondanának valamit a jelennel kapcsolatban is? Vagy létezik, hogy a jelennel nemcsak én vagyok meglőve, hanem ők is, és csak bíznak benne, hogy majd minden megoldódik, és jöhet a jól ismert "megmondtam" szöveg?

.

Ha nagyon nagy bajban vagy, ha nagyon nagy szükséged van arra, hogy valaki segítsen rajtad, akkor az embereknek mindig más dolguk van. Hiába mondod, hogy neked nem kell egyéb a világból, csak ez. Hiába ígérsz oda mindent a segítségért: nem kell az embereknek a minden. Senkinek sem kell az a minden, amit cserébe fölkínálsz azért az egyért. Csak egy egészen kevés valami kell, és más dolguk van.

.

Felnőni azt jelenti (...), hogy bizalommal tudunk végigmenni egy hosszú úton, és tisztában vagyunk az élet tragikus oldalával is, valamint elfogadjuk saját kultúránk hagyományait, szabályait és bölcsességét, végső soron pedig azzá válunk, akik valójában vagyunk.

.

A mesékben minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet.

.

A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.

.

Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital.