Oldalak

2013. február 28., csütörtök

Tumblr_miy7w8xq0b1s6zhkco1_500_large
Tudnunk kell hogy sok kapcsolat esetén fordul elő, hogy két ember nem egyformán ragaszkodik egymáshoz ilyen esetekben már a találkozáskor sem ugyanazt élik át..
és hogy vajon miért hajlamos valaki újra és újra ugyanabba a gödörbe esni? képzeld el, hogy egy parkolóban rükvercben többször nekihajtasz a falnak,ugyanis az első koccanástól annyira be pánikolsz, hogy a fék helyett a gáz pedálra lépsz, majd újra és újra nekihajtasz a betonnak.. és, valahogy így van a kapcsolatainkban is, ismételjük ugyanazokat a hibákat.. holott tisztában vagy vele, melyik pedál mire való, valamiért mégis mindig a rosszat nyomod meg.. a valódi szerelem úgy gondolom soha nem az elérhetetlen erőltetések drámája, hanem szeretni és szeretve lenni akkor, ahol lehetséges.. és nem bírod felfogni, mi is történt,nem veszed
komolyan, inkább reménykedsz, kezdetben ez hasznos, de hosszú távon azonban nem segít ha átadjuk magunkat a vigasznak, meg hogy van még remény az újrakezdésre. amíg reménykedünk, ahelyett hogy végre tovább lépnénk, vigaszt jelenthet számodra a tudat hogy aki befejezte a kapcsolatot, hogy ő is szenvedhet, az egyetlen különbséggel, hogy ő már előrébb jár az időben. aki szakít, véleményem szerint az hamarabb átéli és túlteszi magát a szakítás gyötrelmein, szakítás után ön értékelésünk körülbelül a nullával egyenlő,tudom mert én is voltam ilyen helyzetben és mindenért magamat okoltam.. ha már ezt érzed, még ha nem is akarod bevallani magadnak akkor itt az idő, hogy végre erőt vegyél magadon,és felejtsd el végre ezeket a negatív gondolatokat. nagyjából hatalmat adsz neki hogy, ő döntsön arról, hogy a boldogságod tőle függjön, lassan ez az érzés úgy is elfog múlni csak adj időt magadnak és ezekből az érzésekből nem marad más csak közömbösség, érdemes-e vajon heteken, hónapokon, át álmodozni valakiről? Szép dolog belehalni a viszonzatlan szerelembe, viszont megélni a szerelmet még szebb. [saját.]
Tumblr_miy8bdtp6c1s14woko1_500_large
Ha az ember szerelmes valakibe, nem hiányzik neki más. Ha pedig mégis megjelenik a második, akkor nem volt szerelem, megismersz valakit, és fokozatosan kezded megszeretni, valóban csak egy bizonyos idő elteltével tudod megítélni, hogy kell-e ez Neked.
De ez más..más, mint amit eddig szerelemnek hittem. Ez Ő...És lehet mégsem leszünk sose együtt..ez talán azért fordulhat meg az ember szívében mivel, egy ideig azt hiszi hogy boldog valakivel aki mellette van, és képbe jön valaki, aki lehet új, vagy régi kapcsolat, akivel annó közünk volt egymáshoz, és úgy érezzük, hogy rossz ember mellet vagyunk, mivel a második emberben van valami különleges, ami hiányzik az " igazi kapcsolatomból" ami eddig hót biztos volt, és mégis hagyja magát bizonytalanná válni, és az ilyen helyzet piszkosul nehéz, mert mind a két embert szeretem, csak épp máshogy, mérlegelni kéne, hisz a végén akaratom ellenére úgyis megbántom valamelyiket, de legalább azt hiszem boldog lennék.Nehéz kérdés.Nehéz ügy.Nehéz érzés...
Lehet. Csak nem becsületes dolog.A legnagyobb baj az,hogy önmagad is becsapod,hisz valakihez nem vagy őszinte.. és a legnagyobb baj akkor van, amikor magaddal szemben nem vagy az.
Hisz másoknak mondhatsz bármit, de este amikor lefekszel tudni fogod, hogy az nem úgy van ahogy állítod, és napról napra jobban fog gyötörni a gondolat..az eszemmel nem őt választanám, de a szívem, a lelkem őt választotta, és erről nem tehetek, csak még félek beismerni. [saját.]

2013. február 26., kedd

Már nem vagy fontos nekem, mert rájöttem valamire..valamire amit nehéz lenne elmagyaráznom mert eddig sem értetted, most hogy értenéd? Annyi az egész, hogy mérlegeltem és rájöttem, hogy abszolút nem ment ez az oda-vissza dolog.. mindig csak én adtam, te pedig egyre többet kértél.. Nem tudtam mit kellett volna mondanom egy hónap távollét után, nem akartam beszélgetni, még csak megölelni sem akartalak..csak tudni akartam, hogy van-e valami, ami még ugyanaz, annak ellenére, hogy minden más megváltozott.
Hiány érzetem volt, az oka pedig az, hogy sosem gondoltál rám, csak magadra.. mindig, rohadtul önző voltál.
Már nem bánom, hogy így alakult leginkább csak az zavar, hogy azt hiszed még mindig tudsz bántani, pedig már rég nem, rád nézek, és nem látok már benned semmit, csak egyszerűséget, igazából nem is voltál különleges, csak én láttalak annak, és ez az illúzió elmúlt, tudom hogy bánod.. és látom rajtad, hogy zavar, mert már nem uralkodsz felettem, már nem befolyásolja a te hangulatod az enyémet, már nem tudsz kedves szavakat mondani, mert már nem úgy érteném, már nem tehetsz ez ellen.. elmúlt minden varázslat ami rólad szólt, de törekedj arra hogy jobb ember legyél annál amit nekem mutattál. Ragaszkodnál ahhoz, hogy menjünk bele újra, de feltenném a kérdést 'Minek'? a hibáidból nem tanultál, titkolóztál, ígérgettél.. kinek kéne a bizonytalanság? elmagyaráznám, de félek nem értenéd' :) [saját.]

2013. február 24., vasárnap

..mennyien éreztük már?


Tudjátok, sok mindent tanultam az emberekről az utóbbi időben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent át fogok élni. Persze nem kell valami eget rengető drámára számítani, de az embert lelkileg minden apróság megrázza.
Úgy gondolom, ezeket a problémákat sokan átélték már: csalódás a barátokban, csalódás a szerelemben, csalódás önmagunkban.

Bármennyire szeretnénk belemélyedni, átélni, mindegyik borzasztóan tud fájni. Nincs különbség. Érzelmi szinten nincs. A különbség csak annyi, hogy más személy váltja ki.

Mennyien éreztük már azt, hogy elárultak bennünket? Hogy hamisan ígérgettek, hitegettek, ámítottak, aztán amikor vártuk a segítséget, hirtelen egyedül maradtunk, elutasítottak, elküldtek.

Mennyien éreztük már azt, hogy a jóhiszeműségünk, a jószivűségünk, kedvességünk és határtalan szeretetünk hiábavaló? Mikor szerettünkért bármit megtennénk, s ő meg sem köszöni, nem is viszonozza, sőt, néha kigúnyol érte, lenéz.

Mennyien éreztük már azt, hogy nem tudjuk megadni szerettünknek mindazt, amit megérdemel? Amikor ő a tiszta szívét adja, de már túl késő. Amikor a saját hibánkból veszítjük el őt. Amikor bocsánatot kérnénk, de nem merünk, mert félünk a szemébe nézni, félünk hozzá szólni, félünk a közelében lenni.

Mennyien éreztük már azt, hogy rendben tudjuk tartani a dolgainkat? De jött egy pillanat, amikor feladtuk. Amikor a pesszimizmusunk erősebb volt, mint a derű és a boldogság, az előre nézés. Amikor rájöttünk, hogy nem érünk semmit.

Mennyien éreztük már azt, hogy segítség kell? Amikor hiába kérünk, nem kapunk. Amikor úgy érezzük, támaszra van szükségünk, de rá kell jönnünk, hogy a magányon kívül más társaságunk nincs.

Mennyien éreztük már azt, hogy más kiút nincs, csak a sírás, az önmagunkba való burkolózás? Amikor úgy érezzük, belül üresek vagyunk. Nem tudjuk miért, de úgy érezzük, belül nincs semmink. Amikor még a szívünk dobbanását sem érezzük, mintha nem lenne, vagy mintha megállt volna.

És mennyien éreztük már azt, mindezek után, hogy fel kell állni? Amikor rájövünk, hogy az életnek igen is van értelme. Amikor felcsillan egy szikra, a remény, a szemünk fényessége. Amikor rájövünk, hogy nem szabad elhagynunk magunkat, mert élni érdemes.

Senki nem fogja helyettünk jóvá tenni a hibáinkat, vagy épp tanulni belőlük. Senki nem fogja helyettünk letörölni a könnyeinket, és senki nem fog helyettünk felállni, hogy tovább menjünk. Senki nem lesz helyettünk boldog, és senki nem fogja helyettünk leélni az életünket.


Azt mondják, amit ajándékba kaptunk, azzal óvatosan és szeretetteljesen kell bánni. Az életet ajándékba kaptuk. Bánjunk vele úgy, hogy mindig jusson eszünkbe: több nem áll rendelkezésünkre, csak ez az egyetlen, amink van.

múlt..

A múltnak az az egyetlen csodája és hibája is egyben, hogy mikor visszaemlékszel a régi időkre, újraéled az akkori érzéseket.
Van, amikor örömmel telíti meg a szíved, boldogsággal, vidámsággal, de van, mikor szomorúsággal, haraggal, és előfordulhat, hogy ezek az érzések teljesen belezavarnak a jelenedbe.

Légy mellettem..

Talán nem is az hiányzik, hogy ölelj, csókolj, hogy az enyém légy.
Talán csak az hiányzik, hogy nem vagy itt, hogy megnevettess, ha rossz a kedvem.
TE hiányzol. Nem a tested, hanem a jellemed, a karaktered.
Nem kérném, hogy simogass, puszilgass, csak azt, hogy légy itt.

Itt, mellettem.
Bárhová megyek, a bajaim, a bűneim jönnek velem. Tehát nem lehet elköltözni előlük másik földrészre, a feledésbe, a gazdagságba, mert az egész életed utazik veled, a hazád, a gondjaid, a bűneid, az el nem végzett feladataid. A lelkiismeretét nem tudja levedleni az ember.

Attól leszel erős, ha kitartasz..


Sosem értettem, miért mondják azt, hogy mások előtt nem sírni és mosolyogni az erősség jele.

Szerintem egy ember nem attól lesz erős, hogy nem mutatja ki az érzéseit (ez esetben nem sír, hanem "hamis" mosolyt imitál), hanem attól, hogy ha megtörtént valami, ami miatt sírnom kell, kisírom magam, feldolgozom, utána lábra állok és továbbmegyek. Mert a sírás nem a gyengeség jele, hanem annak a jele, hogy emberek vagyunk nem pedig érzések nélküli robotok.

Nem attól leszel erős, hogy minden könnyedet visszafojtva mosolygást erőltetsz az arcodra, hanem attól, ha kitartasz még akkor is, mikor bárki más feladná!

Vannak olyan napok, mikor az embernek mindennel tele van a hócipője. Ilyenkor jól esik kibeszélni a gondjainkat, elsírni, mi bánt - már, akinek el tudjuk. Nem mindenkinek adatik meg, hogy legyen mellette egy olyan társ, egy barát, akinek ki merjük mutatni érzéseinket, akinek nem félünk megmutatni lelkünk csupasz énjét. Mert nem biztos, hogy azokat a dolgokat, amik bennünket nyomasztanak, mások is megértik. Bár, lényegében nem szükséges, hogy megértsék, csak ne nézzenek hülyének. Mert az emberek attól félnek, ha túlságosan megnyílnak valaki előtt, nevetség tárgya lesznek. Aztán jön a mindent leromboló mondat: "Annyira hülye vagyok, minek mondtam el?! Mostantól nem mondok el senkinek semmit, nem bízok meg senkiben!", ami nagy hiba. Nem szabad azt gondolni, hogy mindenki kinevetne. Rengeteg embert kell még megismernünk, kiismernünk, elengednünk ahhoz, hogy megtaláljuk a manapság oly drága kincset: az igaz barátot, aki minden hibánkkal és gyengeségünkkel együtt tud szeretni, és még akkor sem hagy magunkra, amikor épp neki nélkülünk jobb lenne.

- Nem volt olyan jóképű, semmi különleges nem volt benne, miért éppen ő volt az, akibe beleszerettél? 
- Rosszul kérdezel - mondta. - A szerelemben nincs "miért". Egyszerűen csak megláttam és beleszerettem. A szemébe néztem, és abban a pillanatban egy olyan erős bizalom ébredt bennem iránta, ami azóta sem ingott meg.

Azt mondják, az életben nem az úti cél a lényeg, hanem maga az utazás. Hogy milyen kihívásokkal nézel szembe, a váratlan útelágazások, a leküzdött csalódások.

Minden olyan véletlenszerűnek tűnik, minden megváltozhat egy másodperc alatt. Jó helyen lenni jó időben vagy rossz helyen rossz időben.

Elborzadok azon, hogy milyen könnyű tévedni az emberekkel kapcsolatban. Egyetlen apró szeletet látunk belőlük, és azt hisszük egésznek. Az okot látjuk, és azt hisszük okozatnak, vagy fordítva.

Annyi mindent nem kérdeztem még meg tőle, és annyi mindenről nem beszélgettünk! Másfelől viszont úgy érzem, nagyon is jól ismerem, mindig ismertem, anélkül, hogy mindent részletesen elmesélt volna magáról.
Tumblr_miqq8y5lvg1rrjf0ro1_400_large
- Félek attól, hogy bízzak; nem akarom, hogy újra összetörjenek. 
- Én megértelek. Volt egyszer egy pár frankó görkorim. Sose vettem fel; vigyáztam rá, dobozban tartottam. És tudod mi lett vele? 
- Nem. 
- Hát kinőttem! Sose mentem vele utcára. Csak a szobában használtam. 
- Azért az ember szíve egy cseppet sem olyan, mint a görkorcsolya. 
- Pedig van, amiben hasonlítanak. Ha nem akarod használni a szíved, miért félsz tőle, hogy összetörik? Ha magadnak tartogatod, úgy jársz vele, mint én a görkorival: mire szükséged lenne rá, semmire se lesz jó...
Tumblr_miatgx9ugv1qfu7r2o1_500_large
Nem attól jó ember valaki, meg jó fej, hogy nem esik soha kísértésbe és nem követ el hibákat, hanem, hogy képes legyőzni saját magát és jó döntést hozni.
165983_415618038532955_806163902_n_large
Minden egyes alkalommal, amikor végre megkapjuk azt, amiről azt hittük, hogy akarjuk, rájövünk, hogy még többet akarunk.

8496811562_6924fbbf3a_z_large
Néha abba kell hagynod a múlt elemezgetését, a jövő tervezgetését, annak kitalálását, hogy vajon mit érzel, és az eldöntését annak, hogy pontosan mit szeretnél, és helyette csak várni és nézni, hogy mi történik.

Smileeee-8644407a126b2942df6d_large
Akkor tanultam meg a legtöbbet a szerelemről, amikor vége lett, és akkor tanultam meg a legtöbbet a barátságról, amikor egyedül voltam.

533125_480143855381976_2129132071_n_large
Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

2013. február 13., szerda

Tumblr_mi4pbucfmx1rr1202o1_500_large
Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy mi van veled. Egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.' 
Tumblr_mhvrosle9l1rsbxiio1_250_large
Most még nem érted, de majd mikor ott lesz, amikor ott áll majd előtted, vagy épp a karjaiban tart fogsz rájönni, hogy miért nem működött addig senki mással. Hogy miért nem csókolt meg, hogy miért nem akart téged, hogy miért nem adott esélyt, hogy miért nem szeretett. Abban a pillanatban világossá válik, és megérted, hogy csak azt kaphatod meg, ami a tiéd, de azt aztán 100%-osan odarakja eléd az Élet. Talán észre sem veszed, betoppan, és egyik pillanatról a másikra válik az életed részévé. Már nem is érted, hogy hogyan élhettél eddig nélküle. Csak azt tudod, semmit sem adnak könnyedén. Semmit. Egy ölelés, egy csók bárhonnan érkezhet, de érezni fogod, ha semmi közöd hozzá. Viszont abban a pillanatban, hogy ott lesz ő, tudni fogod, hogy belepasszol az életedbe. Tökéletesen és hibátlanul. Maradéktalanul és pont nem fogod bánni az időt, amíg nem volt. Sőt. Értékelni fogod, hogy most már van.
Tumblr_mi6ckk32im1rhbcv3o1_500_large
Egy valamit tökéletesen megtanultam az évek során, mégpedig azt, hogy bármikor újrakezdheted, ugyanis csak egy pillanaton múlik hogy nem fogadod el többé azt, ami van, és megveszekedettül hiszel abban, ami a fejedben él arról, hogy minek kell lennie. Ha erre képes vagy, a varázslat beindul.
Tumblr_mi65c1cgxl1r6bzklo1_500_large
Ó, tudom. Minden vágyad az, hogy lásd, összeomlik a világ körülöttem. De van itt valami, amit te még nem tudsz. Omlott már össze. Nem egyszer, nem kétszer, és valószínű, újra meg fog történni. De tudod veled ellentétben én biztos vagyok abban, hogy a legapróbb szilánkokat is megtalálom és sokkal jobban visszaépítek mindent, mint ahogy volt. Mert tudod csak azt vehetik el tőlem, ami nem az enyém. Szóval úgyis folytatom. Mert hiszek magamban. Mert tudom, hogy mire vagyok képes. És tudod mit. Fájjon csak a fogad arra, ami az enyém. Tedd meg nyugodtan. De soha ne felejtsd el: előtted is ott állt a lehetőség. Te is megkaphattad volna. De valamiért nem neked adta az élet. Azt meg, hogy kinek mi jut, el kell fogadni. Ugyanis a zen is megmondta: "Hull a hó, minden pehely a megfelelő helyre.".
Bdahr8bcmaamgv3_large
Átölel, de úgy, hogy érzem is. Ha hozzámér, megnyugszom, mert tudom, minden rendben lesz, még ha totál káosz is most minden. Mellettem van, és érzem az erőt, azt, ami engem is erősebbé tesz, megnyugtat, de nem tör össze. Óvatos, de határozott. Szeret, de nem fojt meg. Támogat, és nem fog vissza. Kitart és hisz bennem. Bízom benne, ő meg bennem. Van ilyen. Megtalálhat, és meg is fog találni. De csak akkor, ha meg kell találnia. Ha nem, beletörődöm, elfogadom. Nem tehetem egyértelművé, hogy meg kell történnie, hogy meg kell kapnom. De ettől még minden áldott nap hiszek benne. És mint tudjuk, a hit csodákra képes - én meg azokra utazom.
Tumblr_mdnu20wd7l1r2hpi7o1_500_large
Álmodni nagyot kell, hát izé. Nekem sikerült. Akkorát, hogy te jó ég, de van itt valami. Csak az út elején tűnik nagynak az álom, és szépen, lassan, az út alatt, ahogy közeledsz hozzá, már nem is tűnik olyan távolinak.
Tumblr_lt4j9n8z6q1r3xv9no1_500_large
Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.
1338855720_bovf_large
Megfogadtam, hogy többet nem menekülök. Ha jön, elengedem magam, és nem akarom irányítani. Elfogadom, és nem harcolok ellene. Nem akarom megmondani, hogy mi legyen. Egyszerűen csak hagyom, hogy sodorjon az ár és vigyen oda, ahova mennem kell.. Mert nyilván, kihagyhatod a szerelmet, mondhatod, hogy nincs rá szükséged, de akkor saját magadat köpöd szembe.. Hiszen szükségünk van rá. Igen. Másképp nem megy. Vagyis tudod mit? Megy. Megerősít, legyőzhetetlenné tesz - látszólag. De abban a pillanatban, hogy ő melletted van.. Na onnantól kezdve lesztek EGYÜTT igazán legyőzhetetlenek. Mert ennek ez a rendje.

.. De tudod megéri. Megéri harcolni, mert fogsz emlékezni minden apró négyzetméterére, főképp arra, ahol nagyobb volt a kihívás. Egyébként is: egyszer csak elfogadod már, hogy csak olyan feladat állhat eléd, amit el tudsz végezni. Nem kaphatsz nagyobbat.
5603799517_891774d5c1_z_large
Egyetlen mosoly felcsigázhat annyira, hogy érezd, van értelme élni. Ezért érdemes élni. Az ölelésekért, a mosolyért, egy kedves szóért, egy homlok pusziért, bármiért, amiből érzed, nem vagy egyedül. Mert tudod néha kemény lesz. Nagyon kemény. Úgy érezheted, hogy kicsúszott a talaj a lábaid közül, te meg lepottyansz a hideg betonra, és jobb esetben nem törsz darabjaidra. De tudod vannak pillanatok, amikért tovább mész, mert tudod, a világ összedőlhet körülötted, ők akkor is téged fognak keresni a romok között, mert nem tudnak nélküled élni. És ez fordítva is igaz.
Img_2687_large
Érezni, törődni, szeretni, adni, elfogadni, nem elvárni, de tudni, hogy merre kell menned. Ez a legfontosabb. Összedőlhet a világ körülötted, magadra maradhatsz, kinevethetnek, ha a szívedben él valami, az ki fog hajtani, csak hittel kell táplálni. Mondogatni, hogy menni fog, mert ott van, és ami ott van, azt ki kell hoznod magadból. Kötelességed kihozni. Nincs olyan, hogy most akkor lusta vagyok, és az majd szépen ott marad. Hogy ma inkább elzárom magam, és nem szeretek. Majd holnap. Aztán holnap is találsz kifogást, és azt veszed észre, hogy már nincs is életed.
Tumblr_mhkmskxkoc1r4y2fio1_500_large
Zárd ki az életedből. Zárd ki, ha lehúz, elkeserít, nem támogat, elszomorít, nem segít, csak beléd rúg, és hátráltat. Nincs rá szükséged. Akármennyire is fáj, néha szűrni kell: barátoknak hitt veszteségek, amik ha maradnak, csak még több fájdalmat okoznak, hisz nem barátok. Csak akkor azok, amikor semmi sem megy jól, amikor megerősíted őket a hitben, hogy ők jobbak, közben meg senki sem jobb a másiknál. Erősebb lehet, de mindenkinek megvannak a maga csatái. Hol látványosan, hol elrejtve, mélyen, hogy senki se lássa. De néha csak vigyázni kell, és engedni el.. Leginkább embereket az életedből.
Tumblr_mi5p1hwbkh1qekovno1_500_large
Életének utolsó éveiben tanultam csak meg édesapámat megölelni. Nyolcéves koromban - mint annyi más fiú - abbahagytam édesapám ölelgetését. "Férfias" akartam lenni. Húsz évig tartott, mire rájöttem: az igazi férfiak ki tudják mutatni érzéseiket.
Tumblr_mi2d50p82z1rldtwso1_250_large
Ha úgy döntesz, hogy együtt élsz valakivel, támogassátok egymást! Ha nem tudod a partneredet támogatni, ideje megvizsgálnod, hogy miért vagytok még mindig együtt.
Tumblr_mi5semonw61rkn5cso1_500_large
Egyszerűen nem értem az embereket. Néha olyan gyengének tűnnek, de valójában nagyon erősek... és azok, akik erősnek látszanak, gyakran ők a legtörékenyebbek.
71405_494502203931222_481379223_n_large
Egy percre még el is hittem, hogy hazugság volt azt mondanom, 'nem fogok mást úgy szeretni, mint őt'. Aztán jönnek olyan pillanatok az életben, amikor valami bebizonyítja, hogy végig igazam volt. Nem leszek senkibe annyira szerelmes, mint belé voltam...
Bc-6znecyaakfmo_large
Néha abba kell hagynod a múlt elemezgetését, a jövő tervezgetését, annak kitalálását, hogy vajon mit érzel, és az eldöntését annak, hogy pontosan mit szeretnél, és helyette csak várni és nézni, hogy mi történik.
3f1e8cfc749d11e2a84922000a1f8c0f_7_large
Aminek benned kell lennie, az benned van. Aminek ki kell jönnie, az kijön. Aminek fájnia kell, az bizony fájni fog. De ami hozzád tartozik és boldoggá tesz, az is meg fog ám érkezni. Nem menekülhetsz előle. De ahogy a rossz, úgy a jó dolgok elől sem. Tanuld meg elfogadni őket besorolástól függetlenül, ugyanis csak rajtad áll, hogy mit hogyan kezelsz.
Oprisco4_large
Tudd, hogy mi tartozik hozzád, és mi nem. Ne akard azt, aminek köze nincs az életedhez, és hagyd, hogy jöjjön, ami hozzád tartozik. Ami a részed. Lehet, hogy az elején fura lesz. Na és? Engedd be. Idővel viszont hozzászoksz, és nem is fogod érteni, hogy hogyan tudtál eddig nélküle élni.
Tumblr_mi5rl7sv7s1re0c8jo1_500_large
Ma este hazafelé menet belefutottam egy utcai balhéba. Egy kocsma előtt két férfi dulakodott, többen részegen buzdították őket. (...) És én mindeközben csak egyetlen dologra tudtam gondolni: arra, hogyan ível felfelé a szád sarka, amikor elmosolyodsz. És az a hihetetlen érzésem támadt, hogy abban a pillanatban te is éppen rám gondolsz. Tudom, hogy ez különösen hangzik. Talán a színházra gondoltál, vagy a gazdasági válságra, vagy arra, hogy vegyél-e pár új függönyt. De ennek az őrült életképnek a kellős közepén hirtelen rájöttem, hogy ha van valakid, aki megért, aki vágyik rád, aki önmagad javított kiadását látja benned - ez a legcsodálatosabb ajándék. És még ha nem is vagyunk együtt, a puszta tudat, hogy számodra én vagyok az a valaki, az egész életet jelenti nekem.
Tumblr_mhz0agnszl1rqdk7oo1_500_large
A történelem elsősorban annak a leírása, hogy nagy emberek nagy dolgokat tesznek; de legtöbbünk élete nem nagy pillanatokból áll, hanem kis pillanatokból, és minden kis választással, minden kis döntéssel meghatározzuk önmagunkat. Őszinték vagyunk? Hűségesek vagyunk? Büszkék vagyunk magunkra? Vagy csalódást okoz az, akivé váltunk? Az élet sose úgy alakul, ahogy tervezzük, váratlan dolgok történnek, amelyek új és izgalmas lehetőségekkel ajándékoznak meg, és előbb vagy utóbb arcul csap minket a valóság.

2013. február 6., szerda

Tattooed-beauty--large-msg-130263524981_large
Mindig azt éreztetted velem, hogy egy egész része vagyok. De már látom, hogy nem ez a lényeg. Két fél nem feltétlenül egy egész. (...) Az embernek önmagában is kerek egészet kell alkotnia ahhoz, hogy képes legyen a párkapcsolatra.
Tumblr_mex7guq0w01qlluv1o1_500_large
„Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.”
Tumblr_m2p1ym73ex1rp9nf8o1_1280_large
Én szeretek szerelmes lenni. Szeretek megrészegedni tőled. Szeretek "hülye" lenni, de ez nem boldogság. Egy életművész a szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt. A részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel, hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.
Tumblr_mht4kaeek61r0i9t4o1_500_large
A csoda ilyen! Elérhetetlen, megfoghatatlan, megvalósíthatatlan. Lábatlan madarak szárnyalása. Csak fönt jó, lent vergődés van. Sajnos mindig van olyan, hogy "lent". Ez az élet.
601123_528328913865363_2003080506_n_large
Soha nem tudtak más szavai úgy ütni, mint a te szavaid. Hogy tudott fájni minden ékezet, minden magánhangzó, mind megütött és bántott, és mégis, úgy szerettem őket, annyira, ahogy téged.
Tumblr_mhsp7z261k1s3ju4ro1_500_large
„Voltak napok, mikor azt hittem nem lesz jobb, voltak napok, mikor azt hittem nem lesz szebb, de tőlem nem messze, ott voltál végig, elmentem végleg, nem lesz semmi a régi..” 

397744_589655257727611_1861776335_n_large
Valamikor régen azt hitted, már nincs tovább, senki nem lesz már olyan, mint amilyen ő volt, aki a karjaiban ringatott, ha esett az eső. Volt már több is, akit talán el tudtál képzelni saját gyereked apjának, de valahogy mindig másképp végződött. 
Legyen az az első szerelem, legyen több kaland, de egyszer jön valaki, aki elfeledteti veled mielőtt megismerted volna, mit is akartál. Mielőtt megismerted volna, olyan illúzióban ringattad magad, ami nem valósulhatott meg. 
Sokan tapasztalhattátok, már bánkódsz, mert valaminek vége, később meg a múltban élsz aztán, mint egy csoda, valaki jön az életedben és már nem is emlékszel rá, mit is akartál, de nem is érdekel. Miután kapcsolatba kerültetek, randizgattok, később elkezd mélyülni a kapcsolatotok. Kettőtökben kialakulnak a mély érzelmek egymás iránt. Kis idő múltával rájöttök, ez több mint fellángolás vagy csupán futó kaland. Egymásra éheztek. Nincs nap, hogy ne okoznátok valami örömöt egymásnak.Mindenki próbáljon meg egy kapcsolatban örülni annak, ami van. 
Vannak emberek, akik kutatják a jövőt, mert tudni szeretnék, hogy megéri-e ez a sok belefektetett energia ebbe a kapcsolatba… de jobban teszik, ha nem élnek félelemben, hanem inkább megélnek minden egyes napot. 
Élj a mának, de azért picit gondolj a jövőre is!”
544363_507169499325588_2041817779_n_large
A madarak napról-napra énekelve ébrednek. A kisbabák minden ok nélkül nevetgélnek. (...) Ez egy játékos világ. Ha azt a gondolatot örökölted, hogy az élet nem vidám, akkor ideje, hogy elkezdjen derengeni, hogy ez mit jelent! Ez csak egy meggyőződés, melyet elhagyhatsz. Legyen rá időd, hogy csak azért csinálj valamit, mert örömet okoz neked!
A206cd387d6a733747a3fe8c8bb82c51_large
Nem jó ötlet valamit utálni! Ha valamit utálsz, láthatatlanul is összekapcsolódsz vele - így együtt fogtok menetelni. (...) Az elfogadás nem jelent "feladást" - csak azt, hogy megértjük, hogy mi történik.
Tumblr_mhrq9uepsw1qiinqmo1_500_large
Mindig a miértekkel vagyok gondban. Ilyenkor általában mindig olyan választ kap az ember, amire szinte nem is gondolt volna. A legrosszabb viszont az, ha soha nem tudod meg az okot. Akkor aztán egész életedben találgathatsz. Idegesítő egy érzés lehet, mi?
Tumblr_mhifl8fawt1s1te3uo1_500_large
- Nem volt olyan jóképű, semmi különleges nem volt benne, miért éppen ő volt az, akibe beleszerettél? 
- Rosszul kérdezel - mondta. - A szerelemben nincs "miért". Egyszerűen csak megláttam és beleszerettem. A szemébe néztem, és abban a pillanatban egy olyan erős bizalom ébredt bennem iránta, ami azóta sem ingott meg.
398142_10151246779090143_2092298625_n_large
Ami volt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Ha tehetünk valamit, hogy helyrehozzuk a dolgokat, akkor tegyük meg most azonnal. Ha nincs mit tenni, akkor fogadjuk el, és tanuljunk belőle, vagy tépelődjünk és morfondírozzunk még tovább saját magunkon, ahelyett, hogy azzal a személlyel foglalkoznánk, aki miatt bűntudatot érzünk. Ezek a lehetőségeink. Ugye, tudjuk, melyiket kell választanunk?