"Néha még a minden sem elég "
049 A szív egy nyomdahibás naptár, ezt mondta.
2012. július 31., kedd
Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz boldogan éltek, míg meg nem haltok, az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy és azt mondani: nem félek hinni benned. egy ilyen szerelem mindent túlél.
Már nem nézek vissza a múltba..Már nem fáj ha szembe jön velem a régi álmom..Már nem vágyom arra,hogy az legyek aki régen voltam és ,hogy azokkal legyek akikkel voltam..Mert rá jöttem,hogy egy hazugság volt a egész amiben éltem Már nem vagyok egy hiszékeny kislány..Már meg tanultam fel állni ha el botlanék egy kisebb kőben..
A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.
2012. július 30., hétfő
Mi magunk változtunk meg, és azt hiszem, a szíved mélyén ezt te is jól tudod. Talán túl sok időt töltöttünk egymástól távol. (...) Bár még mindig szerettük egymást, úgy tűnik, hogy az a mágikus kapocs, amely összekötött bennünket, valahol útközben elveszett. Tudom, hogy mindez csak rossz kifogásnak hangzik, de kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, hogy nem volt szándékomban beleszeretni egy másik férfiba. Hogy is értenéd meg mindezt, ha én magam sem értem, hogyan történt? Nem is várom el tőled, de mivel oly sok mindenen mentünk keresztül együtt, nem hazudhatok neked. A hazugság megsemmisítene mindent, amit megosztottunk egymással, ezt pedig nem akarom, bár tudom, hogy úgy fogod érezni, hűtlenül elhagytalak. (...) Különleges helyre kerültél a szívemben, és örökké ott is maradsz, ahol senki sem pótolhat téged.
- Erősebb vagy, mint gondolnád (...), de csak ha te magad akarod.
- Nem könnyű.
- Persze hogy nem, de meg kell értened, hogy nem az érzéseidről beszélek. Azokon nem lehet uralkodni. Később is fogsz sírni, később is lesznek pillanatok, amikor úgy érzed, nem megy tovább. De úgy kell tenned, mintha ez nem így volna. Az ilyen időszakokban az egyetlen, amit uralni lehet, azok a tettek.
Minden ugyanúgy folytatódott, ugyanúgy éltük a magunk külön kis életét, és egyik jelentéktelen nap követte a másikat. Jane nem haragudott rám, de egyrészt nem látszott boldognak, másrészt akárhogy szerettem volna, sehogy sem tudtam kitalálni, mit kellene tennem. Úgy tűnt, közöny költözött a szívünkbe, anélkül, hogy én ezt észrevettem volna.
Ami most kettőtökkel történik, az a rengeteg feszültség, amivel most szembe kell néznetek... nos, az maga az élet. És az élet akkor hozza a legfontosabb helyzeteket, amikor a legkevésbé számítasz rá. Minden kapcsolatban előfordulnak nehézségek és viták, és éppen erről van szó: hogy ti egy pár vagytok! De egy párkapcsolat nem működik az egymásba vetett bizalom nélkül.
Ha most úgy érzed, hogy túl sok nehézséggel kell szembenézned, akkor mi lesz később? Amikor majd úgy érzed, hogy ennél rosszabb már nem történhet, akkor jönnek csak igazán a bajok! És amikor már nem reménykedsz semmi jóban, akkor ér majd valami kellemes meglepetés. Ám amíg tudod, hogy szeret, és te is szereted őt - és mindketten megpróbáltok ennek megfelelően viselkedni - nem érhet semmi baj.
Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.
Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek.
Drága Allie! Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom, hogy mindennek vége köztünk. Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni. Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
Annyira el akartam mondani, hogy mennyire szeretlek és milyen fontos vagy nekem, hogy számít minden nap levegőt vegyél, és az a kis mosolyog mindig ott legyen. De nem mondtam. Féltem, hogy elveszítelek és talán amitől igazán félek az a visszautasítás volt. Te voltál az aki miatt reggel felkeltem, mintha mindig azt suttogtad volna: lélegezz!
2012. július 29., vasárnap
2012. július 28., szombat
Időről időre azt álmodom, hogy repülök. Úgy kezdődik, hogy szélsebesen rohanok, mint valami szuperhős, aztán a talaj egyre rögösebb és meredekebb lesz, és végül már olyan gyorsan futok, hogy a lábam nem is éri a földet. Aztán csak lebegek, olyan hihetetlen, elképesztő érzés, szédületes... szabad vagyok, biztonságban vagyok, de aztán rájövök, hogy teljesen magamra maradtam... és felébredek.
2012. július 27., péntek
’ Felnőttem.. de mit is jelent ez valójában? Nem attól leszek felnőtt, hogy el tudom készíteni a vacsorámat, aztán meg elmosogatok magam után. Nem is attól, hogy átadom a helyem a buszon, vagy mert bocsánatot kérek és mindig előre köszönök jó hangosan. Nem leszek attól felnőtt, hogy úgy öltözködöm és sminkelem magam, vagy hogy sörözök és elszívok egy cigit. És attól sem, hogy fel tudok adni egy csekket a postán, vagy hogy magamtól, kérés nélkül kiviszem a szemetet. Rájöttem, hogy annak, hogy valaki felnőhessen, feltételei vannak. Találnia kell valakit, akit jobban szeret saját magánál, és el is kell veszítenie Őt. A kor csak egy szám, ahhoz nincs kötve semmi - és legtöbbször, mikor valaki úgy dönt, hogy ő bizony örökké gyerek marad, azt csak azért teszi, mert egyszer régen valaki olyan csúnyán összetörte a szívét, hogy azt többször már nem élné túl. És ez így van rendjén: mindenki szívének össze kell törnie ahhoz, hogy felnőhessen. ‘
’ Minden ember okkal lép az életünkbe. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat. Mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes. Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál! ‘
Vannak az életünkben olyan apró pillanatok, amelyekről -miközben még javában zajlanak- tudjuk, hogy sohasem felejtjük majd el. Ilyen lehet egy csók, egy jóleső beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene.. s miközben átéled, egy belső hang halkan azt suttogja valahol benned: ‘szívd magadba mélyen ezt az élményt, örökítsd meg és raktározd el, mert ebből kell majd táplálkoznod egy életen át! Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod - mindig.’
’ ..arra születtem, hogy a határaimat feszegessem és olykor átlépjem őket. Hogy magam alakítsam a sorsomat, megélve minden egyes pillanatát. Hogy ne hagyjak elmenni magam mellett lehetőségeket, hogy tartozzak valahová - mégis független, szabad személyiség legyek. Hogy csalódjak, veszítsek, nyerjek, szeressek.. és hogy tudjak, akarjak, merjek, próbáljak. Mert ha nem próbálom meg, életem végéig kísérteni fog az a bizonyos ‘Mi lett volna, ha?’kérdés, amit a világon a legjobban utálok ‘
Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.
2012. július 21., szombat
Sosem tudni, hogy mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora.
2012. július 20., péntek
Ez egy bölcs meséje: kétfedelű ládát adott a szultánnak és azt mondta: "Felség, ha hiszed, te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: "Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta a papírt, azt olvasta: "Ez is elmúlik".
2012. július 5., csütörtök
"Ez elég elcseszett dolog, nem igaz? Hogy valaki hogyan ébred fel és dönti el, hogy nem beszél veled többet. Nincs ok. Nincs magyarázat. Nincsenek kimondásra váró szavak. Csak cserbenhagytak, mintha semmit jelentettél volna nekik, és ami a legjobban fáj, hogy úgy tűnik, ezt olyan könnyen tették meg."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)