Ha ennyire kell neked az a labda, akkor minek dobod el ?!

‎" Én még mindig nem tudom, hogyan kellene jobban elhinnem azt, ami van, és felejteni, ami nincs. "

Kikérheted mások véleményét, körülveheted magad megbízható tanácsadókkal, de végül a döntés úgyis a tiéd. Csakis a tiéd. És mikor döntésre kerül a sor, egyedül maradsz, a hátad a falnak veted, és az egyetlen hang, ami számít, az az, ami a fejedben van. Az, ami azt mondja, amit valószínűleg végig tudtál. Az, aminek szinte mindig igaza van.

Nem tudom (...), tulajdonképpen mit vársz az emberektől? Fordítsanak hátat az életnek csak azért, mert a világon annyi a baj? Ingyen sose adtak semmit. Azért, ami valóban szép és jó az életben, mindig meg kell szenvedni.

‎
..és ami nincsen már,miért kell,hogy fájjon??

 
részegen újra írnék mindent, de az emlék fejben marad..

 
Egyre kevesebb az, ami hiányzik, de az egyre jobban...

 
- Ha megismernéd az igazi énemet, nagyot csalódnál.

- Akkor okozz nekem csalódást, másképp tényleg nem tudnék lemondani rólad

 
Tudja, vannak dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mindegy, milyen régen történt, valami felvillantja az emberben az emléket, és máris kristálytisztán áll előtte a múlt, ahogy volt.

 
Ahogy megváltoztatod a saját életedet, ugyanúgy változtasd meg a körülötted élőkét is. Amikor kérnek, ne felejts el adni. Amikor kopogtatnak nálad, nyiss nekik ajtót. Amikor elveszítenek valamit és eljönnek hozzád, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megtalálják, amit elvesztettek. De előbb kérj te magad, kopogtass te magad, és keresd meg te magad mindazt, amit elvesztettél az életedben.

 
A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

 

Megpróbálsz visszaemlékezni, hogy mikor kezdődött az egész, és rájössz, hogy hamarabb kezdődött, mint hitted. Sokkal hamarabb. És ez az a pillanat, amikor megérted, hogy a dolgok csak egyszer történnek meg. És akármennyire akarod, sosem fogsz újra úgy érezni. Soha többet nem fogod azt érezni, hogy a felhők fölött három méterrel vagy.

 

Régi emlékek rendszerint nem úgy bukkannak elő belőlünk, hogy udvariasan bemutatkoznak. (...) A múlt fájdalma rávetül a jelenre. Apróságok, amelyekre különben ügyet sem vetnénk, hirtelen rettentően tudnak fájni.

 

Vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni. Amiket csak önmagával intézhet el minden ember.

 

Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.

 

Van-e olyan élményed, tapasztalatod a férfi-nő kapcsolat területéről, hogy tulajdonképpen minden jó, valami mégis hiányzik? Tudod, mi hiányzik ilyenkor általában? Te magad. Úgy egyébként jól működnek a dolgok, csak te nem vagy benne eléggé. Az hiányzik.

 

Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.

 

Kikérheted mások véleményét, körülveheted magad megbízható tanácsadókkal, de végül a döntés úgyis a tiéd. Csakis a tiéd. És mikor döntésre kerül a sor, egyedül maradsz, a hátad a falnak veted, és az egyetlen hang, ami számít, az az, ami a fejedben van. Az, ami azt mondja, amit valószínűleg végig tudtál. Az, aminek szinte mindig igaza van.

 
Sérüléseinknek nem az a céljuk, hogy "meggyógyuljanak", hanem hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk tőlük. 

Ezt tudd, miközben szenvedsz.

 

Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! - addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: "Lehet, hogy mégsem Ő AZ? " - azt jelenti, hogy már nem szereted.

 

Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.

 

Tükörkép - néha ő az egyetlen,aki látja,hogy szenvedsz ..

 
Tudod, az ember megbocsájt, de sosem felejt.

 

Ébredj rá,hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó!A vég,egy új,s jobb jövő kezdete,nem pedig büntetés!Szeresd azokat, akik viszont szeretnek,és felejtsd el azokat, akik nem!Nincsenek véletlenek,minden okkal történik!Ha az élet nyújt egy lehetőséget,ragadd meg és hagyd hogy megváltoztassa az életed!Senki nem mondta hogy könnyű lesz,de biztosan megéri!Eljön az életedben az a pont,amikor rájössz,hogy ki az, aki nem volt fontos az életedben!Ki az, aki soha nem is lesz az!És ki az, aki mindig is fontos része lesz az életednek!Oka van annak, hogy akik a múltba vesztek,nem vesznek részt a jelenedben,s a jövődben!

A való életben nem mindig alakulnak jól a dolgok, de ez így működik. Ami a legfontosabb: azt kapod, amit te is adsz. Mi a rosszabb? Nem elérni mindazt, amire mindig is vágytál, vagy csak elérni, de kitalálni, hogy nem elég?

 
A kudarcok hozzátartoznak mindenki életéhez. Rossz emlék? Fájdalom? És akkor mi van?! Hagyjuk abba, szálljunk ki? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, nem bírod már, akkor is harcolnod kell - , épp azért hogy érezd: életben vagy. Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad, és jegyezd meg: az igazán nagy ember sosem próbál menekülni a múltjától, bármilyen sötét is volt az.. hiszen tudja: idővel a vereségeiből így válhat majd diadal.

 

Néha a legtöbb, amit a másiknak adhatunk, az maga a hiányunk.

 

Talán a dolgok rendje, hogy néhány álom csak álom maradjon, mert ha minden álom valóra válna, az álmok nem lennének álmok, s nem lennének oly csodásak. ..

 

Az életben a legnehezebb döntéseket akkor hozzuk meg, mikor az agyunk és a szívünk egymás ellen dolgozik.

 
Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam. 

 
Csak egy kérdés: mi értelme bízni az emberekben?

 
"Akármikor, mikor szomorú leszek azért, mert hiányzol, emlékeztetem magam arra, hogy mekkora szerencsém van azért, hogy vagy nekem."

 
‎"Ismerd be, hogy vannak negatív gondolataid, fedezd fel, honnan kerültek elő és miért, aztán – hatalmas adag megbocsátással és lelkierővel – bocsásd el őket.

 
A célkitűzések értelme abban rejlik, hogy kedvet csináljanak neked azzá a személlyé válni,aki azokat majd el fogja érni.

 

‎" Bármit elérek, amit akarok, csak hinnem kell."

Egy ölelés sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.*-*

 
‎"s a mondhatatlant mondanám, 

de összevissza dadog a szám, 

hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz, 

s szikrát vet a test és fellobban a perc."

‎"...le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra..."♥

 
Tapogatom az arcod. Ez az arc.

A végtelen. A minden arcok arca.

Nem látom már, csak amit te akarsz,

az ölelés zsákjába vagyok varrva,

... ezer öltéssel a húsomba szúr

minden kis izmod, mint a tű.

Mi szorít össze veled ily vadul?

Szeretlek. Olyan egyszerű.

 
"A mosoly a lélek megcsillanása."

 

‎"Ismerd be, hogy vannak negatív gondolataid, fedezd fel, honnan kerültek elő és miért, aztán – hatalmas adag megbocsátással és lelkierővel – bocsásd el őket.

 
És van, újra van a világ

és van benne hova lennem. 

Mert ennyi csak, szeretsz és szeretlek, 

milyen egyszerű ez, tényleg.

Amíg nem veszítetted el, valójában nem is tudod mid volt..."

 
Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!

 
Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze. De egy adott pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait.

 
- Szeretlek! 

- Hol? (...) Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.

 
Nem nagy dolog. (...) Neked igazán nem nagy. Más bálvány foglalta el a helyemet; s ha az felvidíthat és megvigasztalhat téged az eljövendő időkben úgy, ahogy én szerettem volna, akkor igazán nincs miért bánkódnom.

 
Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged... újra kezdeném az életet érted.

 
De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.

 
Minden őszinte ember sebezhető, mert a feltételezett őszinteségért egész önmagát adja.