Látni és hallani azt, ami bennem van – és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, amit érzek és gondolok – és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek – és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van – és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek – ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám. 

 
– Miért olyanhoz vonzódom, akiről tudom, hogy nem jó?

– Erre pont tudom a választ. Mert reméled, hogy tévedsz, és mindig, amikor olyat csinál, ami nem jó, nem veszel róla tudomást, és mindig, amikor jó hozzád és meglep, akkor meggyőz arról, hogy tévedsz, amikor azt gondolod, hogy nem hozzád való.

 
" Ez olyan, mint egy sikítás, amit senki sem hall. Szinte szégyelled magad, hogy valaki annyira fontos lehet, hogy nélküle semminek érzed magad. Soha senki nem fogja megérteni, mennyire fáj ez. Reménytelennek érzed magad, mintha semmi nem tudna megmenteni. És amikor vége és elmúlt, szinte kívánod, hogy visszakaphasd azt a sok rosszat, csak azért, hogy megkaphasd a jót. "

 
"A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna."

Rögtön tudtam már az elején, hogy nem lesz könnyű az, hogy te meg én...

 
"Csak azért, mert valamit erősen hiszel, az még nem teszi azt igazzá."

 
"A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna."

 
"Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna,... mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét."

"A való életben nem mindig alakulnak jól a dolgok, de ez így működik. Ami a legfontosabb: azt kapod, amit te is adsz. Mi a rosszabb? Nem elérni mindazt, amire mindig is vágytál, vagy csak elérni, de kitalálni, hogy nem elég? Életed hátralévő része itt dől el, az álmokkal..., amiket üldözöl, a döntésekkel, amelyeket hozol és a személy, aki lenni szeretnél... Életed hátralévő része hosszú idő. És életed hátralévő része épp most kezdődik."

 
Vannak olyanok, akik ok nélkül bántanak, fájdalmat okoznak, és te így megtanulod becsülni a szeretetet és a törődést. Vannak, akik a mélybe löknek, hagynak lezuhanni, de így tudsz majd mindig felállni. Vannak, akiket elveszítesz, mert meghalnak, te pedig így tanulod meg értékelni az életet.

 
Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem.

abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.

 
Mikor azt hitted, hogy túl vagy rajta, akkor megjelenik, kedves szavakkal illet, átölel és mikor elmegy, akkor te csak ennyit tudsz mondani: "megint mindent kezdhetek elölről..

 
Tévedés, lángolás, csók és közöny. Rámászás, szétválás. Mosolyra könny..

 
Hiszem, hogy valamikor, az átlagos életem folyamán rám talál valaki, aki megmutatja, hogy is kell, hogy egy tündérmese végződjön.

 
Vannak az életünkben olyan események,

amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem

felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép

zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen

ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd

el!... Ide vissza kell találnod, mindig.

Mondd ki a szavakat, mert senki sem fog emlékezni rád a gondolataidért.

szívemet rég elraboltad már.. ♥

Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, boldogabb.

Nem tudod megváltoztatni a múltadat, de elengedheted és elindulhatsz a jövő felé.

 
Mire kimondtam volna, hogy nem az a fajta lány vagyok, már az voltam.

 
Akkor meg fogod tudni, ha már nincs veled, hogy mi lehetett volna, ha szebben szereted!

 
Addig nem érted, hogy mit vesztettél, amíg meg nem látod valaki mással..

 
Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett.”

 
„köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. sokat tanultam tőled. annyira szeretném, ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. hidd el.. Tudom. hiányozni fog mindened. a nevetésed, az érintésed, a csókjaid. És tudom, vissza fogom sírni. igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz. De erősnek kell lennem, hiszen ez az élet, még ha könnyekkel küzdök hónapokig is. sose felejtelek el. Soha nem leszel számomra "Csupán Csak Egy Ember". Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlékezni fogok rád mindig, ígérem neked.”

 
Jól van, legalább eltelt egy nap gondolkodás nélkül. Akarom őt, de bántott, és tudom, hogy ő is akarja, azonban hogy bosszút álljak rajta, nem vagyok vele, ezzel magamon is bosszút állok. Úgy kell tennem, mintha nem létezne. Ezt most egyedül kell végigcsinálnom. És harcolni a szellemekkel, kiűzni a démonokat.

 
Mit ér a szó ha megtagadod?

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!

A világ nem arról szól, hány lélegzetet veszel, hanem azokról a pillanatokról, amikor eláll a lélegzeted.

Úgy látszik, az életben van egy pillanat, mikor minden következménnyel meg kell ütni valakit. És van egy pillanat, mikor minden következménnyel meg kell ölelni valakit.

Ha elmegyek is, veled maradok; erre csupán a szeretet képes.

Minden kapcsolat elején van egy szakasz, amikor semmire nem mondasz nemet, mert érdekesnek, kalandvágyónak és nyitottnak akarsz tűnni.

Sok minden van, ami összeköti a barátokat. Egy jóleső nevetés egy kínos incidensen, egymás vigasztalása a nehéz időkben, a képesség, hogy megbocsássunk egymásnak. De ami a barátokat a legszorosabban összefűzi, az a közös titok, amely megváltoztat mindent.

Mikor dobod be a törölközőt? Mikor ismered el, hogy egy veszett ügy tényleg az? Van egy pont, amikor már túl sok... amikor már nem harcolunk tovább. Feladjuk. Ekkor kezdődik az igazi munka. Reményt kell találnunk ott, ahol semmi sincsen.

 
"Mennyire fájdalmas, hogy ez a gyönyörű szempár melybe egykor bele szerettem és mely úgy nézett az enyémbe, mintha én lennék az egyetlen csoda a földön most úgy mered a semmibe ha közelében vagyok, mintha csak azt mondaná: menj a közelemből. Annyira hiányzik, ahogyan akkor és ott azon az őszi napon átöleltél én pedig azt sem tudtam mit kellene tennem.. csak ültem és azt kívántam bárcsak ez a pillanat örökké tartana.. De vége lett.. Mint minden jónak ebben a mulandó világban.. Számodra ezek talán nem is voltak jelentős pillanatok, de nekem akkor Te voltál minden. A szerelem. Az első csók. A fájdalom és egyben a boldogság. A biztonság. A kétely.Az égbe repítő érzés aminek neve számomra még ma is ismeretlen. Ami pedig a legfontosabb.. Olyat tettél velem amit azelőtt senki. Megremegtetted a szívemet..."

„köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. sokat tanultam tőled. annyira szeretném, ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni. hidd el.. Tudom. hiányozni fog mindened. a nevetésed, az érintésed, a csókjaid. És tudom, vissza fogom sírni. igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz. De erősnek kell lennem, hiszen ez az élet, még ha könnyekkel küzdök hónapokig is. sose felejtelek el. Soha nem leszel számomra "Csupán Csak Egy Ember". Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlékezni fogok rád mindig, ígérem neked.”

Hiába van meg mindenem, amiről mások csak álmodnak, nem tudom értékelni, mert mindig keresek valamit, ami még hiányzik, de sosem találom meg, hiszen azt sem tudom, mi az, így aztán nem is élek a jelenben, mindig a következő pillanat jár a fejemben, és ennek következtében gyakran meg sem látom azt, ami valójában körülvesz. Tisztában vagyok azzal, hogy ez így nem jó, de sosem tudtam tenni ellene.

 
"Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben."

 
Miért van, az hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod. Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él benned mindig a vágy nagyon mélyen érte, de tudod hogy nem helyes és más a fontos másra kell koncentrálnod és ez az érzés ritkán tör elő, de akkor feltépi a sebeket, és nem tudod miért van ilyen hatással rád vagy hogy milyen következménye